Mi a Wado-Ryu Karate?

Wa jelentése: Több lehetséges értelmezése van annak az írásjelnek, amit erre a kifejezésre használnak. Ilyen a béke, a harmónia, a lágyság, de használják arra is, hogy Japán.
Do jelentése: Út.
Ryu jelentése: Stílus, irányzat, iskola.

Jelentése: Béke útja. A harmónia útja

A Wado-ryu Otsuka Hironori által alapított modern karate iskola. Ötvözi az Akiyama által több emberöltővel ezelőtt létrehozott Shinto Yoshin Ryu Ju-jitsu és az okinawai karatét. Ez egy sajátos életforma, amely a mindennapos gyakorlással jól szolgálja a fizikai és szellemi cselekvőképesség tökéletes kialakulását és egyben lehetséges út az egészség tudatos megőrzéséhez. Ezt a stílust három fő jellemzőjével együtt szokták emlegetni:

Sente — A kezdeményezés/támadás megragadását jelenti.
Sen no sen — A küzdők egyidejűleg lépnek akcióba. Közbetámadás.
Go no sen — Az ellenfél támadását hárítjuk, majd a kezdeményezést átvéve ellentámadást indítunk.

Otsuka Hironori nagy jelentőséget tulajdonított a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek. A karatéka az idő folyamán megtanulhatja az ellenfél gondolatainak megismerését, így lehetősége nyílhat megelőzni támadóját, vagy a támadás elöl kitérve ellentámadást indítani, kihasználva az ellenfél lendületét, mielőtt az befejezné támadását. Elsajátíthatja az egyszerű szúró, vágó, ütő fegyverek elleni védekezés technikáját is.

A Wado-Ryu karate története

A Wado-Ryu (Béke Útja) talán a legtisztább formája a Japán karaténak. A stílust a test természetes, lágy, körkörös és rugalmas mozdulatai jellemzik. Azáltal, hogy Otsuka Hironori mester a többi harcművészetek legjobb elemeit gyűjtötte össze és jegyeztette be stílusként, Shotokan mestere, Funakoshi Gichin támogatását élvezve, alapítóként jegyeztethette be magát azzal, hogy kifejlesztette a jelenkor egyik leghatásosabb karate stílusát. Az edzéseken a kumite (küzdelem) és katák (formagyakorlatok) gyakorlásával a Wado tanonc megtanulja Otsuka szemléletét: a védekezés és a támadás egyazon akció alatt megy végbe. A “lágyság” hiánya, ami jelen van más stílusokban, Otsuka szerint a test felelőtlen használatát eredményezi. Otsuka mester úttörője volt a laza kézzel való döfő ütésnek, amelyet párosított az ütő kéz gyors visszahúzásával és ez hatásosabbá tette az energia összpontosítást. A Wado lágy elemei többségének ellenére, kizárja az erőtlenséget, és nem csökkenti a valós életben való helytállás képességét. A Wado magas szintű képviselői képesek helytállni a fegyveres és fegyvertelen támadás esetén is.

Elsődlegesen a szellemi fegyelmet tartva szem előtt, a Wado tanonc technikai képességei másodlagosak a lelki hozzáállásához képest. A Wado gyakorlók arra törekednek, hogy személyiségüket és önbizalmukat a testi képességeikkel párhuzamosan fejlesszék. Szorgalmas gyakorlással a tanuló végső fokon megtapasztalja az “egységet”: a szellem és a test egyesülését, a karate-do utolsó célját.

A régi okinawai karatéból és az ősi Ju-jitsuból származó Wado könnyen alkalmazható különböző harci helyzetekben és környezetben. A karate kihangsúlyozásával, a gyorsaság és az erő kifejtése az ütésekkel és rúgásokkal, meg a Ju-jutsu lefogásaival közösen nyújtott feltételekkel, a Wado a karate “legtisztább” formája lett. Míg a közelharc sok modern karate ágat hatástalanná tett, a Wadonak ju-jitsu gyökerei értékesnek bizonyultak – beleértve számos fojtófogásos és lefogásos alkalmazást, amelyekkel alkalmatlanná lehet tenni akár több ellenfelet fájdalom révén, egyensúlyából kimozdítva vagy ízületi sérüléssel.

A Ju-jitsu két tulajdonsággal bővítette a Wado gyakorlását – shimeruval és atemivel. A “ju” lényege a rugalmasság megvalósítása. A “ju” jellegzetessége úgy ismert, mint “lovaglás” (noru), fontos része a Wado erőteljes, csattanó ütéseinek. A teljes nyugalomból gyors csapást lehet alkalmazni majd visszahúzni kiinduló helyzetbe, mindezt egy mozdulatba építve, meghökkentő erőt eredményezve, minimális energiaráfordítással. Ilyen ütést alkalmazva a gyakorló akár egymás után többször is képes kivitelezni az ütéseket.

A nyugalmi helyzet fölvet egy másodlagos “ju” elvet, amit “folyó”-nak hívnak – a vízhez hasonló alkalmazkodóképesség, mint ami bármelyik edénynek a formáját felveszi. A Wadot a szelídség és a rugalmasság jellemzi.

A Wado kötött formái látszólag számos gyenge mozdulatot tanítanak, de mégis hatásos kéz és könyök ütéseket rejtenek. A Wadonak a megvalósított rugalmasság elvét ugyanúgy lehet szellemi törekvésekre is használni, mint önvédelemre.

Az alapítómester

Otsuka Hironori mester, a Wado-Ryu megalapítója Shimodatéban, 1892-ben. 1897. áprilisától már anyai nagybátyjának Ebashi Chojiro-nak ju-jitsu iskolájában tanul. 1905-ben beiratkozik a Shimozuma Középiskolába, ahol Nakayama Tatsusaburo mester Shindo Yoshin Ju-jitsu stílusának követője lesz. A Shindo Yoshin Ryu Ju-jitsu története a messzi múltba nyúlik vissza. Alapítója, Akiyama Yoshitoki fiatal korában Kínában tanult orvostudományt. Kínai tartózkodása alatt a kung-fu-val is megismerkedett. Japánba visszatérve Nagasaki-ban folytatta az ütő-rúgó technikák gyakorlását, de úgy érezte, valami számára hiányzik mindezekből. Miután a Tenmangu-i Shinto szentélyben fohászkodott és meditációs gyakorlatokat végzett, részesült a megvilágosodás élményében. Havat pillantott meg egy fűz tetején. Megfigyelte, hogy a fűzfa miként engedi át magát a természet erőinek, természetes hajlékonyságával hogyan óvja meg finom ágait a pusztulástól. Ez a felismerés segítette hozzá a Shindo Yoshin iskola természetes mozgáselemeinek kialakításához.

1910-ben Otsuka beiratkozott a Waseda Egyetemre, és folytatta a Ju-jitsu gyakorlását. Sok kortárs iskolában tanult, és életre szóló barátságokat kötött. Megismerkedett például a fiatal Uyeshiba Morihei-vel, az Aikido későbbi megalapítójával is. 1919-ben Otsuka mesterévé vált a Ju-jitsu-hoz kapcsolódó gyógykovács technikáknak és elhatározta, hogy életét végképp a harci művészetekben való elmélyülésnek szenteli. 1921. Június 1-jén megkapta Nakayamától a Shindo Yoshin iskola Menkyo kaidenjét, végbizonyítványát, amely tanúsítja, hogy teljes egészében sikerült a stílust elsajátítania. 1922-ben részt vett egy sport fesztiválon Tokióban, ahol találkozott Gichin Funakoshi mesterrel, a modern karate atyjával. Kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra. Egy kis kórházban kezdett dolgozni, harcművészi tapasztalatait, mint „csontkovács” kamatoztatta. Harminc évesen a Yoshin Ryu vezető instruktora és Funakoshi mester egyik asszisztense lett, ekkor kezdett Okinawa Todét tanulni. 1929-ben belépett a Japán Harcművész Szövetségbe. Ebben az időben az okinavai Karate elsősorban a formagyakorlatok, a katák gyakorlására koncentrált. Otsuka mester továbbfejlesztette a gyakorlóküzdelem, a yakusoku kumite technikáit. Ezt tovább módosítva megszületett a szabad küzdelem a (ju) kumite. Ezt megelőzően a ma ismert szabad küzdelmet nem gyakorolták, mert túl veszélyesnek tartották a kontroll nélküli teljes erővel végrehajtott technikákat.1928-ban Otsuka sensei a Shindo Yoshin Ryu főinstruktorává lép elő. Stílusát a karate-jitsu mellett tovább gyakorolja, de a következő évben megnyitja saját karate iskoláját is, ahol új felfogású karatéját kezdi oktatni. Kezdettől fogva nagy gondot fordít a szabad küzdelem gyakorlására.

1934 májusában, 43 évesen, Otsuka megalapította a Wado-Ryu Karatét. A Shotokan irányzatnál mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli. Otsuka mester szerint a Wado-Ryu elsődlegesen szellemi fegyelem. Számára a “ten-chi-jin, ri-do”-t (menny-föld-ember, legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan odaadás által.1966-ban életművének elismeréseként elsőként kapta meg Otsuka sensei az uralkodótól a Shiju Hoosho érmet, azt a császári kitüntetést, amellyel a karaténak a japánharci művészetek családjába történő beillesztését ismerték el, és amellyel együtt jár a Meijin rang.

Nyolcvanas éveiben még naponta edzett reggelenként, heti kétszer egy egyetemi klubban tartva edzéseket, tömegközlekedéssel utazott. Az ötödik emeleti helyiségbe gyalog járt fel, ez láthatóan nem jelentett számára különösebb megterhelést. Otsuka sensei 1982-ben 90 évesen hunyt el. Élete utolsó éveiben több nyilvános rendezvényen és bemutatón még személyesen demonstrálta karate stílusát.